Nekem a nyulas képe az első, amit fel tudok idézni az emlékezetemben. Művészettörténet óra, általános iskola. Nyuszi ül a fűben. Lenyűgözően aprólékos, fantasztikus, csodálatos, valósághű… De arra is emlékszem, hogy magamban kicsit fanyalogtam, ez a művészet? Szolgaian lemásolni a minket körülvevő világot? Nyilván fogalmam sem volt arról, hogy mit jelent az, ha valaki nagyon tud rajzolni…
Negyven év telt el. Állok a Szépművészetiben, nézem a rajzait és lenyűgöz. Hosszú percekig képes vagyok egy-egy munkáját csodálni. Előtör belőlem a felfedező és olyan közel megyek a képhez, hogy az orrom már majdnem az üveget érinti. Magamban drukkolok, hogy a teremőr ezt ne vegye észre. És igen, megtaláltam! Az egyik rajzon a szirten álló kecskebakot, a másikon a hattyúkat a tó szélénél, vagy az egeret, akinek a farkára lépnek (nem pontosan így, de majdnem). Minden művét centiről centire megvizsgálom.
Miközben izgatott felfedezésben vagyok, eszembe jut, hogy kifejezetten szeretem azokat a festőket, alkotókat, akik apró, érdekes részleteket rejtenek el alkotásaikban. Brueghel, Bosch, vagy a németalföldi „kismesterek”, akik közös kalandra hívnak.
Dürer nagy mester volt. Aprólékosan kidolgozott részleteket, állatokat, növényeket, tájképeket vagy akár egy-egy ruhafodrot. Azt gondolom, erre csak az képes , aki rajzolás közben „flow”-ban van. Beszippantotta az alkotás öröme, a benne rejlő érzések, gondolatok, hangulatok megmutatása. Szívvel és lélekkel dolgozott.
Elgondolkozom rajta. Biztos egy komor, töprengő, zárkózott férfi volt, megközelíthetetlen. Kíváncsivá tett, úgyhogy itthon kinyitom a művészettörténeti könyveimet (tiszta XX. század, a papír varázsa) és kiderült, hogy Rembrandthoz hasonlóan ő is saját portréin gyakorolt, gyerekesen tudott örülni egy szép kalapnak, palástnak, ingnek, és még egy érdekesség, állattanulmányainak csak 120 év múlva akad párja, Rembrandt Mészárszék című festményében.
A Szépművészetiben október 18-ig megnézhetitek a Dürer és kora kamarakiállítást.
Hangulatmosoda ajánlás:
Menjetek, mondjuk, egy szép őszi napon, utána egy finom kávé a Gundel hátsó teraszán, ahol ilyenkor még kinyitják a csíkos napernyőket, és ha szerencsétek van még a Nyulat is láthatjátok.