Általában KORTÁRS kiállításra járni nem tartozik az emberek kedvenc időtöltései közé. Nekem igen. Más vagyok. És a fejembe vettem, hogy megszerettetem másokkal is. Tudom, érzem, baromi nehezen járható útra tévedtem, de újító szeretnék lenni, mint Vera Molnar.
És akkor az 5 ok:
Kísérletező volt. Művészetében a felfedezés folyamatán van a hangsúly, a véletlen érdekli, a meglepetés.
Szisztematikus gondolkodásmódja mögött mindig ott a személyes, az érzéki.
Vizuális találkozásait gondosan vezetett naplókban rögzítette. Saját archívuma van, amihez bármikor visszanyúlhat.
Művészetében ott a humor, az irónia.
És szereti a rendet egy kis rendetlenséggel. Mondjuk 1%-ban.
VERA MOLNAR. VERAMolnar. veramolnar. Molnár Vera.
Kísérletezem a nevével, ahogy ő is kísérletezett Dürer aláírásával. A reneszánsz mester szignója lépésről-lépésre alakul át Molnar monogramjává.
Nem szeretnék kisdoktorit írni Vera Molnarból, de egy-két érdekességet megosztok.
96 éves, Franciaországban él, sokan a számítógépes grafika legnagyobb úttörőjének tartják, az egyik első komputerművésznő.
Kidolgozta a képzeletbeli gép a Machine Imaginaire működési elvét. Azt kutatta, hogyan tudja az alkotás folyamatába bevonni a gépet, nem csupán segédeszközként használni.
Elsősorban a kutatás foglalkoztatja, a rend, a struktúra, illetve a rendetlenség összekapcsolásának lehetősége.
„engem nem érdekelt semmi más, csak a legegyszerűbb forma, a négyzet; mi van akkor, ha rend van, s mi, ha nincs.”
Kiindulási pontja általában egy szabályos forma, de a paraméterek minimális megváltoztatásával máris előáll a rendetlenség.
„Egy képen belül elkezdtem variálni a rendetlenséget és arra jutottam, hogy minél jobban eltüntetem a rendetlenséget, annál szebb lesz a kép – legalábbis az én ízlésem szerint. Viszont egy kis rendetlenség azért kell. Mondjuk egy százalék.”
Művészetéhez szervesen hozzátartozik az irónia, a humor és a játékos távolságtartás.
„A három <kon> között helyezkedem el: konceptualisták, konstruktivisták és a komputerek.”
A Kiscelliben lemaradtam róla. Most nem akartam, ezért lementem Debrecenbe. Bevallom, nem erre számítottam. Azt gondoltam, megismerkedem egy újabb kortárs alkotóval, akinek művészetét alig ismerem. Az fel sem merült bennem, hogy ez a típusú művészet hatást tud gyakorolni rám. Vera Molnar szereti a meglepetést. Nálam ez bejött.
Az első érzés már a kiállítás bejáratánál felbukkant bennem. A Transzformáció 15 (1975) című akrilkép részlete fogadott nagyméretű, kézzel festett reprodukcióként.
Aztán jött szépen sorban a többi alkotás. Én úgy nézek kiállítást, hogy először végig megyek, aztán visszatérek azokhoz, amelyek különösen megfognak, bevonzanak. Azok előtt hosszabban elidőzöm, és figyelem, hogy mi történik bennem. Valami különleges nyugalmat, kiegyensúlyozottságot éreztem. Olvasgattam a feliratokat és ott valamire rátaláltam. 1 % rendetlenség. Ő is szereti a rendet, de azért kell egy kis szabálytalan, kell egy kis rendetlenség. Naplókat ír, dokumentál, gyűjtöget. Szereti a meglepetést, van humora.
„A múlt és a jövő művészete között ingadozom, hol előre, hol hátra tekintek.”
A feliratokat, idézeteket olvasgatva rájöttem, hasonlítunk. Szeretem a rendet, de már engedélyezek magamnak egy kis szabálytalanságot. Évtizedek óta naplót vezetek, próbálom megörökíteni a pillanataimat, nekem is van archívumom. A humor, a személyesség és az esztétikum az életem szerves része.
Azért van itt valami, amit érteni értek, de azonosulni nem tudok vele:
„A kétség jobban tetszik, mint a megoldás.”
Ő a befejezetlent keresi, a létrejövőt, én még nem tartok itt. Szeretem befejezni a dolgokat, a végére jutni, szeretem a megoldást.
Debrecenben, a MODEM-ben októberig még megnézhető ez a nagyszerű kiállítás.