Berongyolok (hahaha) a gardróbba és szemrevételezem a ruhatáramat. Milyen alapon vannak itt a ruhák? Hát nem tudományos alapon, az biztos. Akkor? Hogy választok? Hogy épül fel a ruhatáram?
Kényelmes, ápol-eltakar (ugye, van az plusz 15 kg) és kell, hogy legyen benne valami csavar. Mármint az öltözékben.
Hosszú évtizedek kísérletezése alapján jelenleg ott tartok, hogy szinte csak ruhákat hordok. Rövidebbet, hosszabbat. Legging-szel, harisnyával (ez egy külön fejezetet érdemel, imádom a különleges darabokat), néha nadrággal.
Általában az egyszínű ruhákat részesítem előnyben. Kivétel ez alól a csíkos. Függő vagyok. Csíkos ruhák, nadrágok, harisnyák, sőt még az esernyő is. (De az pöttyös, mert még csíkosat nem találtam.) Mondjuk, szerencsém, hogy csak a hosszanti csíkosat szeretem. A vízszintes csíkozással úgy néznék ki, mint egy óriási méhecske.
Van még mit tanulnom, kicsit átgondoltabban vásárolnom. Mondjuk, az elmúlt néhány évben már nem vettem meg mindent, ami tetszett, és amiről csak itthon derült ki, hogy nem is áll jól igazán. Én nem vagyok az a visszavivős típus, lusta vagyok, csodára várok, hátha holnapra jól fog állni, mert éjszaka megváltozott a testalkatom, a bőröm színe, stb.
Az utóbbi évek nagy kalandja, hogy vannak ruháim, amit kortárs (vagy nem kortárs) alkotók művei inspiráltak. Keresem a hasonlóságokat. Így lett például Rothko, Matisse, Picasso vagy éppen Pollock alkotásai ihlette darabom. Ezt a játékot imádom.
Nekem a kiegészítők adják a legtöbb örömöt. Ékszerek, cipők, táskák, harisnyák… jaaaj!
A napokban találtam egy idézetet, ami annyira megtetszett, hogy itt is megosztom:
“de szeresd, amit magadra veszel, pontosabban csak azt vedd magadra, amit szeretsz, ebben ne engedj meg semmilyen kompromisszumot, várd ki a megfelelő darabot, az is várt rád, épp elég sokáig.” (Németh Gábor: EGY mormota NYARA)
Legyen szó ruháról, vagy bármi másról...