Egy szépen terített reggeliző asztal látványától jól indul a napom. Boldog elégedettséggel tölt el a roskadásig pakolt asztal látványa. Hedonista vagyok, látszik is rajtam. Ez van.
Az elmúlt évtizedek tapasztalatai alapján megállapítottam, ha reggelivel indítok, akkor egész áldott nap falatozgatok, csipegetek, majszolgatok. Tehát számomra a reggeli kihívás, egész napra szóló akaraterő próba Ezért biztos, hogy nem rajongok.
Első rész. Gyermekkor. Szülői útmutatás: reggelizni kell! Mondjuk, szerintem, a legtöbben ezzel a mondattal nőttünk fel. Gondos anyám minden reggel megterített, elkészítette a szendvicsemet, amit a suliba vittem. Soha nem indultam el, még középiskolás koromban sem, reggeli nélkül. Nem mondhatnám, hogy ezekben az években lettem a reggelizés szerelmese. Kötelező körök.
Második rész. Lázadó évek, költözés otthonról, önálló élet és üres hűtő. A reggeli, általában, nem szerepelt az étkezéseim között, pedig mennyire igyekeztek a szülők. Az ember lánya hamar felejt.
Harmadik rész. Karrierépítés. Rengeteg tanulás, sok munka, szórakozás és még mindig üres hűtő. Mondjuk, itt már nyomokban felbukkan a reggeli, de leginkább üzleti, ahol közelharcot kellett folytatni egy-egy falatért. A büféasztalos reggelik meghitt bája.
Negyedik rész. Komoly párkapcsolat. Nagy hűtő és mindig tele. Elkezdődött a bőségzavara, és a vágy, hogy a saját terített asztalaimmal kápráztassak el mindenkit. Lett egy szenvedélyem. A reggelihez elengedhetetlenül szükséges (hahaha) kellékeket kezdtem gyűjteni. Mert mit ér a reggeli, ha nincs pirítóstartó, vajkés, sajtkés és sajttartó, mustáros edényke, teaszűrő…még hosszan tudnám sorolni. Majd erre a kérdésre egyszer visszatérek.
Ötödik rész. Jelen. Már egy ideje tanulok főzni, tálalni, teríteni. Már elég sok helyen megfordultam a világban, és már elég sok helyen megreggeliztem. Egy ideje a tematikus reggelik izgatnak, csak a magam és a környezetem örömére. És itt a lényeg! Az utóbbi egy-két évtizedben szerettem meg a reggelizést. Családdal, barátokkal, vagy akár egyedül.
A tervezés és a terítés a kedvenc fázisom. Nos, nálam tényleg így van. Lelki szemeim előtt megjelenik a terített asztal látványa, a menüsor, és bizony addig tologatom, pakolgatom, rendezgetem, amíg minden úgy nem áll, ahogy nekem tetszik. Egyedül szeretem csinálni, mert csak én látok bele a saját fejembe, szerencsére. Először a szemet kell jól lakatni, első a vizualitás, a többi a ráadás.
Szóval, a végére kiderül, hogy tervezni és teríteni szeretek a legjobban. Klassz, de akkor miért van rajtam plusz 15 kg? Azért kérem szépen, mert enni is nagyon szeretek, de legalább már csak finomat. Fiatalabb koromban voltak csúnya elhajlásaim. De erről majd máskor.
Végezetül az abszolút favoritjaim:
· lazacos reggeli, amihez lágy tojást, avokádót, pirítóst, vajat, sokféle és sokszínű zöldségeket és természetesen lágy sajtokat kínálok
· mentás-kecskesajtos omlett
· avokádóvajas és kecskesajtos pirítós paradicsomsalsával
· Artizán pékségből édes zabkása mindig a szezon gyümölcsivel, ami annyira finom, hogy arra nincsenek szavak
(egyenlőre nem tanulom meg az elkészítését, kell a kényeztetés)
A sort még hosszan tudnám folytatni. Nem teszem, mert akkor mi marad holnapra?
Bon appétit!
コメント