A másság

A másság egy filter.

Eltér a megszokott szűrőinktől.

Minnél többet megismerünk és leteszünk, annál szabadabbak leszünk. Hiszen ha mi nem ítélünk meg, más miért tenné velünk? Ha engem nem zavar hogy … akkor mást miért feszélyezne ha én ...

A nemrégiben kerültem közel egy családhoz ahol egy downos kisfiú él, illetve lett egy agysérült fiatal lány tanítványom. Az ő problémáik is egyfajta filterek a személyiségük előtt. Amíg nem ismertem meg őket, ez elfedte a valódi lényüket előlem. Az állapotuk eltakarta őket.

És igen, aggódtam hogy tudok velük lenni, vajon hogy reagálnak, mi jó nekik.

Nem ismertem őket, egy nagy megfoghatatlan, ismeretlen masszát jelentettek. Az ismeretlen pedig mindíg félelmetes kicsit.

A valóság ezzel szemben hogy nincs megismerhetetlen, csak bezártság a magunk filterei közé.

A kilépés jóval egyszerűbb mint gondolnád.

Nem kell mindent egyszerre megváltoztatni és nem is lehet. Hoz eléd az élet egy másságot és nem lépsz hátra. Kíváncsian és emberi együttérzéssel figyeled mi zajlik benne és benned, beleengeded magad a helyzetbe. Nem erőltetsz, nem görcsölsz, beszélsz ha jön, hallgatsz ha az esik jól. Belenézel a szemébe, rá mosolyogsz.

Néhány igazi találkozás után a másság, mint egy függöny félrehúzódik és meg fogod látni az igazi személyt. Ez valami csodálatos átalakulás, egy igazi varázslat amit te vittél véghez. Valami ami fura és riasztó volt, a barátod lett. Nem feszélyező és zavaró, szabadabb lettél.

Vigyázat, ez adiktív! Annyi jó érzéssel tölt el hogy nincs visszaút, nem leszel már vevő a mások filtereire többet. Innentől neked kirekesztő filtereid-elveid nem nagyon lesznek. Csak olyanok amiket még nem ismertél meg.