Egész röviden: amiben jól érzed magad.
Bombáznak minket mindenféle elvvel, mint melyik szín illik hozzád mi a divat, öreg vagy hozzá, blabla.
Ebben a hangzavarban sokszor elég nehéz kiszűrni valójában mi is a jó nekünk. Ez ezt mond, a Nők lapja azt ír, a fiatalok meg furán festenek. Nagyban befolyásolja a környezetünk, nem mindenki akar forradalmár lenni az utcájában pl. a fenntartható divat nagyköveteként. Most a funkció és évszak témáját ugorjuk át, erről mindenkinek van alap tudása. Megismertem egy érdekes módszert, megosztom veletek. (Amy Smilovic amerikai tervező osztotta meg.)
Az elejére visszatérve, mitől érzed magad jól egy ruhában?
Mutatom saját példán keresztül, hogy én hogy alapozok.
Megfogalmazom, lerajzolom, eléneklem, megjegyzem a mellékneveket:
Kényelmes, érdekes, kreativ, kisérleti.
A tied bármi lehet:
Klasszikus, modern, diszkrét és kreatív. Vagy sportos, időtálló, elegáns.
Bármilyen mix megvalósítható.
Nézzük a megvalósítást a gyakorlatban ismét a példámmal:
Kényelmes:
szintetikus kizárva majdnem teljesen mert furán érzem magam, benne, lefóliázott érzésem van ➜ cimke megnéz, ha túl sok a műanyag fel se próbálom. Már csak környezetvédelmi okokból, de erről majd máskor.
Szorít, bevág: kuka, kivéve ha át tudom szabni, de megéri-e?!
Érdekes:
Valami érdekeset találok benne, anyag, szabás, emlékeztet valamire. Amelyik darab beszél hozzám. Lehet gagyi is, mondjuk nagyanyámra emlékeztet, akit imádtam de nem volt egy fashion guru.
Kreatív:
Kicsit szűkebb mint az érdekes, leginkább szakmai, meglepő szabások, okos megoldások.
Kísérleti:
Új megközelítések, új anyagok, elvek, független erős egyéniségek, alkotók darabjai. Hívjuk művészinek, a megalkotása túl van az ésszel kimatekozhatón.
Ha valami egyik kategóriát se hozza, kiesett a játszmából. Pl. nagyon jó anyagú, örök darab, klasszikusok. Vagy a sportos, high -tec.
Ezzel a melléknév gyüjteménnyel jövök, megyek. Beugrok ideoda, sokat instázok, nézem a tervezőket, boltokat, fogdosok. Nekem sok ruhám van, a kísérletezés végett, ha nem jön be megy a jótékonysági boltba.
És akkor vissza a kályhához, hogy mit veszek fel. A fenti elvek mentén van egy csinos gyüjtemény.
Megállok a szekrény előtt, látnom kell a készletet, már rég nem tudom fejben tartani. Nem a mennyiség miatt, a memóriám egy része odaveszett az életutamon.
Nézegetem a színeket, anyagokat, melyik fog meg. Amelyik szól hozzám, azt választom.
Megvan az alap darab, ez lesz a kulcs. Ennek a poénja, jellege, karaktere viszi a fő vonalat. A többi darabot úgy rakom köré hogy ezt a hatást erősítse.
Ez lehet ellentét ami kiemeli, vagy szolíd darabok amik szimplán nem zavarnak be, eltűnnek melette.
Ez volt az elmélet, a következő postban mutatom gyakorlatban.
