Ahogy az már kiderült nagyon szeretek főzni. Mostanság egyre gyakrabban fordul elő velem, hogy továbbgondolok egy receptet, vagy újragondolom… nem is tudom pontosan, de szerintem ez most egyáltalán nem fontos.
A Dürer inspirálta terítéskor elkészítettem egy Ottolenghi receptet, a sült karfiolt.
A múlt héten kellett valami leves és beugrott, hogy mi lenne, ha karfiollevest készítenék, de ennek az alapreceptnek a felhasználásával. Nem azért mondom, de csodás lett. Semmi extra nincs benne, egyszerű, gyors és naaagyon finom.
A karfiolt vaj és olaj keverékével bekenegetem, meghintem sópehellyel és már mehet is a sütőbe (légkeverés 170 fok). Kb. 35 percnél, ha már szépen kezd pirulni, de még félig nyers, kiveszem, és a háromnegyedét levágom. A többit, a leveleket is megtartva, még kb. negyedórára visszateszem pirulni.
Vaj és kicsi olíva olaj keverékén megpárolok néhány szál újhagymát, erre rádobom a karfiolt és egy darab apró vágott burgonyát (én ezzel sűrítek). 1-2 percig pirítom őket. Felöntöm zöldségalaplével, teszek bele ½ csokor petrezselymet és ½ csokor kaprot. Nem vágom, nem darabolom, egybe teszem bele, hogy a végén könnyedén ki tudjam venni. Az egészet addig főzöm, közepes lángon, amíg a burgonya megpuhul. Ízesítésnek sót, fehérborsot, kicsi szerecsendió virágot használok.
Amikor kész botmixerrel leturmixolom és belekeverek kb. 3 dl habtejszínt (ez ízlés dolga, lehet több, lehet kevesebb).
Tálaláskor a ropogósra sütött karfiolokat beleteszem a krémlevesbe, meghintem pirított mandulával (isteni kombináció). Sikerült ropogósra sütnöm a leveleket, olyanok lettek, mint a kristályok. Kicsit összetörtem őket és meghintettem vele a levest.
Mondanom sem kell, hogy igen gyorsan elfogyott.
Comments